Gondolom, jobb, hogy Aaron sem volt már olyan szívdobogtató. Viszont még Daniel sem tudta elterelni a figyelmét rólam. Akkor is engem nézett, amikor fogást váltott a derekamon, és talpra állított. Legalábbis ezzel áltattam magam, mert lefelé menet hevesen pislogtam, és alig láttam valamit, ahogy a testem végigdörzsölte a mellizmok domborzatát.
A lábam erőtlenül ért földet. Hirtelen megszédültem, és örültem, hogy Aaron nem engedte el a derekamat.
Miután meggyőződött arról, hogy nem esem hanyatt, eleresztett. De előbb még meghúzta a lófarkamból kiszabadult hajtincsemet.
Nagyot dobbant a szívem.
Akkor is, amikor kissé közelebb hajtotta a fejét.
– Nem rossz egy görög istentől, mi? – A hangja majdnem olyan játékos volt, mint néhány pillanattal ezelőtt. Mielőtt Daniel belerondított. Aaronna
