Úgy döntöttem, ma este a mi kis buborékunkban maradok, és majd akkor foglalkozom azzal, ami New Yorkban vár, amikor hazamegyünk. A ma este csak a miénk.
Aaron becsukta a szobaajtót, és önkéntelenül megbámultam az ágy végéből. Az imént értünk vissza a lakásba, és úgy döntöttem, pihentetem remegő és sajgó lábaimat, amíg ő hoz egy kis vizet a konyhából.
Az egyik kezét a háta mögé dugta, én pedig kíváncsian oldalra billentettem a fejem. Elmosolyodott, és amikor megmutatta, hogy mit tart a kezében, majdnem rákiáltottam, hogy ne játszadozzon már szegény, gyenge szívemmel. Mert már nem bírja sokáig.
Egy fánk volt nála, mázas, csokikrémes töltelékkel. Késő este szolgálták fel desszertnek. És én nyilván többet ettem belőle a kelleténél.
– Aaron Blackford – mondtam, és úgy éreztem, mintha valami
