Az utolsó szóra kicsúszott a kezei közül a józanság utolsó kapaszkodója. A mozdulataiból eltűnt a ritmus. Durvábbak, sebesebbek és mélyebbek lettek. Mindez egyszerre. Aaron önfeledten mozgott bennem. Klaffogott egymáson a testünk, és a fejtámlába csimpaszkodva néztem, ahogy előre-hátra lendül fölöttem a teste. A farka ki-be siklott, megfeszültek a hasizmai. Izmos vállai összehúzódtak. Egyre közelebb és közelebb juttatott a csúcshoz.
– Érezni akarom, ahogy magadba szorítasz, bébi – szólt Aaron, majd birtokba vette a számat. A mellemhez nyúlt, a rózsaszín bimbóra tapasztotta a tenyerét. – Élvezz el a kedvemért! – követelte kásás hangon. – Élvezz a farkamra!
A szavai, a heves mozgása, a testemre nehezedő testének a súlya… – behunytam a szemem. Lángoltam. Felemésztett a vad tempó.
Elkesered
