Megrázza a fejét.
– Miért feltételezed, hogy én tettem valamit? Minden kártya Susie-nál van, nekem pedig üres a kezem. Tökéletes volt az életem, ő meg bumm, ledobja ezt a kurva nagy bombát, bele a közepébe. – A kezével robbanásokat imitál. – Alig egy héttel az utolsó megbízásom után már otthon voltam, ő meg közli, hogy nem boldog, valami másra van szüksége, arra kér, hogy egy időre lépjek ki a képből, hogy tisztán tudjon gondolkodni. És én megteszem, mert ez a fickó – böki meg hüvelykujjával a mellkasát –, ez a fickó úgy döntött, hogy az egyetlen módja annak, hogy belekapaszkodjon az imádott életébe, az, hogy rohadtul meghátrál.
– Sokáig voltál távol? Úgy értem, a munkád miatt?
– Két hónapig, azt hiszem. Kiszámíthatatlan, ilyen a munkám természete. Annyit vagyok otthon, amennyit csak
