Október 12.
Megváltás-sziget
TUDSZ EGY LÁBON ÁLLNI ANÉLKÜL, HOGY ELESNÉL?
Visszatartom a lélegzetem, és várom, hogy felvegyék.
– Nate?
– Apa! – A fiam olyan hangosan kiabál, mintha mellettem ülne a sziklán. – Leo! Apa az! Gyere már!
– Szia, kiskomám – mondom nevetve, bár majd megszakad a szívem, hogy ilyen messziről szól a hangja. Még a nyolc événél is fiatalabbnak tűnik, a hangja magas és csilingelő.
– Apa? – A megkönnyebbüléstől ellazul a vállam, amikor Leo csatlakozik az öccséhez a másik vonalon. Mindketten itt vannak.
– Itt az én emberem – mondom. – Hogy mennek a dolgok otthon?
Behunyt szemmel hallgatom, ahogy mesélnek a napjaikról, a mobilomat a csuklyámba dugva, hogy a dombtetőn süvítő szél ne lopja el tőlem a hangjukat. Este kilenc van, itt koromsötét, ott vége a taní
