Október 15.
Megváltás-sziget
BOCSÁNAT
A tegnap este töredékei vonulnak a szemhéjam mögött, miközben az álomból felbukkanok az ébrenlét felszínére. A kanapé háttámlája fölött kikukkantva megkönnyebbülten látom, hogy az ágy szépen bevetve és üresen áll. Örülök a lehetőségnek, hogy egyedül ledönthetek egy vödör kávét, és újrarendezhetem a gondolataimat. Megfőzöm a kávét, és elindulok kifelé, hogy a hűvös tengeri szél elfújja a múlt éjszaka maradványait. Madarak keringenek a fejem fölött, mintha üdvözölnének; szeretném azt hinni, hogy egyre jobban hozzászoknak a jelenlétemhez. Sétálok a parton, a hullámokat fürkészve keresem a delfincsapatot, amit már a házhoz tartozónak gondolok. Néha ezüstös tajtékot kavarva fickándoznak a tengerben, de ma reggel nyilvánvalóan más helyet találtak maguknak
