Október 19.
Megváltás-sziget
KÉTSZÁZ ÓRÁNK VAN
Soha nem éreztem még magam ennyire idiótának. Elmennék, de nincs hová. Egy korlátok nélküli szünidei románc? Mit képzeltem? Tizenhét évesnek tűntem harminc helyett. Kifinomult akartam lenni, de egy évtizeddel alulmúltam magam. Nyolc nap múlva elutazik. Miért nem tudtam volna egyszerűen kibírni ezt a hetet és barátként elválni? Egyáltalán barátok vagyunk? Azt hiszem, majdnem azok voltunk a csók előtt. És most nem tudom, hogyan fogjuk átvészelni a következő nyolc napot. Még azt sem tudom, hogy fogjuk túlélni a ma estét. Mack már majdnem fél órája kint van, és azon gondolkodom, hogy talán… A francba. Visszajön.
Felnézek, amikor az ajtó szélesre tárul. Egy pillanatig áll a küszöbön, rám bámul, és nekem fogalmam sincs, mi zajlik a felemás szem
