November 13.
Megváltás-sziget
GYÉMÁNTOK BE, BOLONDOK ARANYA KI
Mához pontosan egy hétre hazamegyek – persze ha az időjárás engedi. Nem akarok elmenni, főleg nem most, amikor így felvillanyoz az írás iránti vágy. Úgy érzem, mintha felszakadt volna bennem egy gát, mintha valaki kihúzott volna egy dugót, és a szavak kicsordulnak az ujjaimból. Hatalmas energia szabadul fel belőlem, egyfajta terápia, hogy a fejemből mindent az ujjaimba, a laptopomba önthetek. Nem álltam meg, hogy felvázoljam a cselekményt, vagy ötleteket gyűjtsek. Nem volt rá időm. Összekuszálódott érzelmeim spirálként kavarognak körülöttem, egy tornádó lebeg a Vidra-lak teteje fölött, én pedig törökülésben ülök a vihar szemében, és próbálom őket papírra vetni, mielőtt elfújja a szél. Ez egy szerelmi történet, de nem az az „
