Március 19.
Megváltás-sziget
HIVATALOSAN IS SZIGETLAKÓ
– Ülsz?
– Egy sziklán, egy szeles domb tetején – felelem, és ideges várakozással rázom a bakancsos lábamat. Néhány hete telefonáltam Abbie-nek, az irodalmi ügynökömnek, amint megkaptam az üzenetét, hogy „hívj fel”. Izgalmas kimondani, hogy „az ügynököm”. Úgy pottyantom el a beszélgetésekben, ahogy egy frissen eljegyzett menyasszony villantja meg a gyémántgyűrűjét.
– Oké, szóval, mint tudod, a kéziratot szerdán küldtük ki betekintésre.
Várakozva az ajkamba harapok. Az elmúlt negyvennyolc órában elég sokat járkáltam a parton, elképzeltem, ahogy a londoni szerkesztők olvassák a könyvemet. Alig bírtam megállni, hogy ne küldjek palackba dugott „kérem, szeressék” üzeneteket a Megváltás partjairól a Temze bálnaszürke fövenyére.
– Él
