A dögkút
1
A Seriffhivatal terepjárója lassan gurult a szűkre szabott erdei földúton; kétoldalt sűrű, fehér ködmasszába vesztek a fák. Curry seriff alig két-három métert látott maga előtt az útból, mégis nyugodtan, magabiztosan kormányozta a csöndesen duruzsoló nagy vasat. A járőrkocsi úgy haladt egyre beljebb az egybefüggő, tömör homályba, mintha egy időtlen dimenzióba készült volna elveszni.
Legalább negyedórája így araszoltak, míg végül elérték az útnak azt a részét, ahol a rengetegbe már csak egy talpalatnyi ösvény vitte tovább a bátor utazókat.
Curry megállította az autót. A mellette ülő Homa azonban bátorítólag bökött vaskos mutatóujjával a reflektor fényében kavargó ködfal felé.
– Menj nyugodtan tovább! Elférünk.
– Nem úgy néz ki.
– Jártunk már itt, és kétoldalt van annyi hel
