ANDREA
I.
A férfinak különös zöldes szemei voltak, lágy, kellemes hangja, és ha mosolygott, akkor nagyon emlékeztetett valakire…
Most éppen nem mosolygott, hanem komolyan magyarázott valamit a szerelemmel kapcsolatban, egy most megjelent könyvből idézett és nem vette észre, hogy ez untatja Andreát.
Minden untatta ma este, a bál itt a Waldorf Astoriában, a társaság, minden…
Most csak ketten ültek a nagy asztalnál, a többiek táncoltak, vagy kimentek a bárba.
Andrea férje időnként odajött és megkérdezte, hogy nem akar-e hazamenni. A zárórát már kétszer meghosszabbították, reggel volt.
– Még maradhatunk… – válaszolta.
A férj élénk színű szmokingot és tragikus történelmi nevet viselt. Közel a hatvanhoz, még mindig szép férfi volt, akivel szívesen flörtöltek a nők, kivétel nélkül minden
