– Nem csinál?…
Dita sírva fakadt, minden reménye ez az orvos volt.
A könnyek hatottak. Megvizsgálta Ditát, és megállapította, hogy a terhessége már öthetes.
– A műtéttel, ha elvállalom, sietni kell! Legalkalmasabb lenne vasárnap. Beköltözik ide, a hotelbe, kivesz egy szobát, természetesen álnéven, én éjfél után, mikor már csend van, átjövök a szükséges felszerelésemmel és megcsinálom…
– A szobában operál? Úristen!
– Csak így megoldható! Óvatosnak kell lennem! Az a hatszáz dollár, amit maga fizet, nem érné meg, hogy évekig börtönben rohadjak!
– Hatszáz?…
– Igen. Mégpedig előre fizetve. Szombaton délután már hozza el a pénzt! És kísérő nélkül jöjjön, nincs szükségünk tanúkra.
Dita szinte támolyogva ment ki az orvostól. A piszkos, rosszul megvilágított folyosón két züllött kinézésű fé
