– Aludtam.
– Sajnálom, hogy felébresztettem! Bocsásson meg! De tudja, honnan beszélek?
– Honnan?
– Itt vagyok a szomszédban, a Second Avenue-n egy magyar kávéházban. Már a második konyakot iszom, de ha megengedné, most felmennék magához, feltéve, ha nem zavarom!…
– Jöjjön, Jack!
Néhány perc és már itt is volt. Hannának még annyi ideje sem maradt, hogy felvegyen valami rendes ruhát. A könnyű, kis piros pettyes pongyolája teljesen összegyűrődött, ahogy aludt benne. És nem volt alatta semmi.
Szerencsére félhomály volt a szobában, mert le voltak eresztve a redőnyök. Odakint élesen tűzött a júniusi nap. Az öreg házban ritkán működött a légkondicionáló.
Furcsa volt, hogy Jack ugyanolyan világossárga inget viselt, mint az álomban a strandkabátja volt. És olyan fiatalnak is tűnt.
Hanna mos
