Ahogy kiment, látta, hogy van egy hátsó kerthelyiség is, kis lugasokkal és emelvénnyel, ahol nyilván zenekar játszik, hát mégsem annyira utolsó hely.
A sofőr már türelmetlenkedett. Kezébe nyomta a cédulát.
– Most ide megyünk!…
Az út hosszabb volt, mint gondolta. Meglepő, hogy a család ilyen messzire lakik a vendéglőtől. Kanyargós mellékutcákon haladtak, itt is rengeteg ember lézengett, az üzletek és keleties bazárok előtt tolongás, lárma.
Dita meglátott egy Foto-Service kiírást angol nyelven. Ide bemegy, és vesz egy kis Kodakot, mert az ötletnek, hogy Gregory meglepett arcát lefényképezze, egyszerűen nem tudott ellenállni.
Kikopogott a sofőrnek, aki sehogy sem értette, hogy miért kell itt megállni.
Dita beszaladt az üzletbe, megvette a kis Instamatic kamerát, mikor fizetésre került a
