Három
Öt keserves kórházban töltött hónap után újra itthon voltam. Az autó megállt a ház előtt, és én csak bámultam kifelé az ablakon. Azt hiszem, volt egy pillanat, amikor már nem hittem abban, hogy valaha visszatérhetek ide. Soha nem vallanám be, mennyire féltem, hogy nem ölelhetem meg soha többet Briannát. Utáltam magam a gyengeségemért.
– Készen állsz? – kérdezte Brianna gyengéden, én pedig bólintottam.
Ahogy beléptem a lakásba, szétáradt bennem a megkönnyebbülés.
Élek.
Vettem egy mély levegőt, hogy érezhessem az otthon édes illatát.
Tudok-e majd úgy tenni, mintha nem történt volna semmi? Azt hiszem, már soha többet nem leszek képes készpénznek venni az életet, és azt sem, hogy Brianna mellettem van.
– Jól vagy? – hallottam halk, de határozottan aggódó hangját, és gyorsan felé f
