Öt
Fájdalom száguldott át a testemen. Még csak hat óra volt, szinte hajnal, mégsem bírtam visszaaludni. Talán jobban oda kellene figyelnem a fokozatosságra. Bár nem mondhatnám, hogy megbántam bármit is abból, ami éjszaka történt. Elmosolyodtam, de nem segített, így óvatosan kikászálódtam az ágyból, és kimentem a konyhába keresni egy fájdalomcsillapítót.
Leültem a pulthoz, és vártam, hogy hasson. A szemem a tegnapi papírokra tévedt, de ma sem tűnt ismerősebbnek az arc. Lehet, hogy tényleg csak egy tévedés az egész, és nincs is értelme foglalkozni vele.
Ahogy fel bírtam állni, lefőztem a kávét. Az illata reméltem, hogy kicsalja Briannát az ágyból, hisz mind a kettőnknek dolgoznia kellett. Hülyeség volt elkezdeni máris a stúdiómunkát, de már nem volt visszaút. Csak reméltem, hogy Scott még
