Életem legelbaszottabb döntése volt, hogy eljöttem. Annyira fájt, hogy még akkor is kételkedik bennem, amikor neki akarom adni az egész életemet, hogy nem gondolkodtam tisztán.
Nem akartam a kapcsolatunkban kétségeket vagy bizonytalanságot. Nem akartam, hogy a felmerülő problémák elől mindig elszaladjunk. Egyszerűen vele akartam lenni, és azt akartam, hogy hozzám tartozzon. Azt akartam, hogy teljesen megbízzon bennem, és a támaszát lássa, aki átsegíti minden bajon. Annyi démonunk van, hogy minden sötét sarokra jut legalább hat, így nem hiszem, hogy másképp túl tudunk élni.
Persze a telefonomat lestem folyamatosan arra várva, hogy megcsörrenjen.
Mardosott a bűntudat, hisz nem lett volna szabad otthagynom. Én vettem rá, hogy legyen önmaga, de bele sem gondoltam, ez neki mennyi gyötrelem
