Anna…
Minden gondolata, a megtalált boldogsága ő…
Szinte futott fel a lépcsőkön. A bejárat kulcsát a nagy sietségben itthon felejtette, nem, nincs a zsebében.
Türelmetlenül csengetett.
– Szaladj le – szólt rá az inasra –, a kocsim tele van rózsákkal, hozd fel, és rakd bele a vázába és mindenfelé a kancsókba is! Rendezd el szépen!
– Igenis!
George bement a szobába. Anna már nem ült ott a zongora mellett.
Zajtalan léptekkel, hogy fel ne zavarja, bement a hálóba. Talán alszik, nem ébreszti fel, csak pihenjen…
A hálószoba sötét volt, nehéz bársonyfüggönyök fedték az ablakot, George most odament az ágyhoz, óvatosan, lábujjhegyen lépkedve, megállt az ágy előtt.
A sötétben inkább érezte, mint látta, hogy az ágy üres.
Anna nincs itt. Nincs…
Hirtelen felkattantotta a villanyt. A fürdőszo
