NEGYEDIK RÉSZ
XIII.
XIII.Az eső elállt, a sűrű felhőkárpit szétnyílt, és végre kisütött a nap. Anna kitárta az ablakot, a fény szinte zuhogva tört be a keskeny szobába. Végre! Végre, úgy látszik, igazán tavasz lesz. Május van már, és eddig állandóan csak esett az eső, szürke pára szállt a hegyek felől, és valami örökös szürkeségbe burkolt mindent.
Ez a szürkeség, ez a bizonytalanság, amiben hónapok óta éltek, nyomasztó volt, szinte kibírhatatlan. Valójában azt sem tudták, hogy hadifoglyok-e, vagy egyszerűen csak menekültek. Internálva vannak, vagy ha akarnának, volna-e mozgási szabadságuk?
Bajorországnak ez a része amerikai zóna volt. Élelmet és szeretetadományokat kaptak eleget a megszálló hatóságoktól, de a lakosság, odalent a faluban, a bajor parasztok, ellenséges szemmel nézték őke
