TIZENHARMADIK FEJEZETSmith Villámcsapás. Ilyen érzés volt megcsókolni Evie-t. Adrenalinsokk száguldott végig az ereimen, minden sejt egyszerre kelt életre a testemben. Olyan puhák voltak az ajkai, hogy erőt kellett vennem magamon, hogy ne mélyesszem bele a fogaimat erősen. Ő viszont nem fogta vissza magát. Az egyik másodpercben még mindketten az asztalnál ültünk, a következőben pedig Evie lecsúszott a székéről, át félig az enyémre, és hozzám simult. Két kézzel beletúrtam a selymes hajába, ő pedig felnyögött. A hangja egyenesen a farkamba vándorolt, ami még jobban megkeményedett. Egy futó pillanatig eltűnődtem, vajon belehalok-e, ha az összes vér ott gyűlik össze, de aztán Evie az ölembe ült, és többé már nem érdekelt az egész. Ha holtan esek össze, akkor legalább mosollyal az arcomon

