TIZENÖTÖDIK FEJEZETSmith
A fenébe… az a csók, apám!
Az agyam azonnal lejátszotta a jelenetet, és megigazítottam a farkamat a nadrágomban.
Jézusom, néha eltűnődtem azon, vajon kilazult-e egy kerekem, vagy mi, mert akkor sem tehettem volna nehezebbé önmagam számára a helyzetet, ha akartam volna. Arról már nem is beszélve, hogy a meggondolatlan lépésemmel kockára tettem mindent, ami jó volt az életemben – az állásomat, a kapcsolatomat Evie-vel és a barátságomat a bátyjával.
Mi lett volna, ha Cullen ránk nyitja az ajtót?
Az összes lehetséges reakciója végigfutott az agyamon, és megrándult az arcom. Az biztos, hogy vér folyt volna: az enyém, Cullené vagy mindkettőnké.
De valamiért képtelen voltam leállítani magam. Végem volt, mihelyt megláttam odabent Evie-t a fénymásoló fölé hajolva, aho
