HUSZONKETTEDIK FEJEZETEvie
Apró fehér gyertyák pislákoltak a kávézóasztalon, és halk dzsessz szólt. Smith lakása makulátlanul tiszta volt, még a porszívó nyoma is tökéletesen látszott a szőnyegen. Két borospohár és egy palack Pinot Grigio állt a tányér mellett, amelyen egyetlen szelet sütemény árválkodott vattaszerű tejszínhabbal a tetején.
Amikor Smith áthívott ma este, mondtam neki, hogy nem akarom lemondani a vacsorát Maggie-vel, ezért csak desszertre hívott.
– Mi ez az egész? – Smithre néztem, aki a kanapé mellett állt önelégült mosollyal az arcán.
Vállat vont.
– Csak egy kis emlékeztető arra, hogy mennyire élveztem az együtt töltött időt.
Az igazi kérdésem az volt, amit nem tudtam szavakba foglalni: vajon ez az este lesz az az este?
A legutóbbi beszélgetésünk után nem voltam be
