Már majdnem egy órája síeltek, amikor megálltak két pálya között egy meredek hómező szélén. A több futballpályányi méretű terepen egyetlen lécnyom se látszott a puha, párnás hóban. Összenéztek, mint az összeesküvők. A szűz pálya minden síelő álma.
– Okosabb egymás után, egyesével menni – mondta megfontoltan Johnny, miközben köveket, sziklákat, váratlan mélyedéseket, lejtőket kerestek.
– Igenis, apa – mondta Clover, a térdét berogyasztotta, és nevetve, sikítva száguldott lefelé. Eleinte a lendület és a sebesség miatt repült a felszínen, de ahogy csökkent a lejtő szöge, és ő természetesen lelassult, a puha porhó összegyűlt a sílécén, ami még tovább lassította, míg végül már vadul imbolygott.
– Áááááááááá! – arccal előre zuhant, a többiek nagy mulatságára.
Hason feküdt, úgy emelte fel a f
