Egy hajókürtre ébredek. Nem zavaró, nem hangos, inkább csak olyan kellemes háttérzaj. A hullámok csapódása az üveghez olykor mély dörömbölő hangot hallat, mintha a tenger fel lenne háborodva azon, hogy nem sikerül birtokba venni az ember által alkotott építményt.
Zidan hason alszik mellettem, az egyik karja kinyújtózva nyugszik a csípőmön. Nem akarok megmozdulni, jó ideig csak nézem őt.
Az utolsó napunk.
Ma fogja kivenni a varratokat a lábamból, és holnap reggel tízkor már indul is a gépünk Budapestre. Tehát nyolcra kint kell lennünk a reptéren. Elég korán kell indulnunk és kijelentkeznünk a szállodából, így ma több mint valószínű, hogy Nóra is és én is a hotelben alszunk.
Soha többé nem alszom vele…
Jó volt.
Nem csak az ölelései…
Jó volt valaki mellett elaludni, és most is jó feléb
