III.
A várakozás hosszú hónapjai, mintha csigalassúsággal múltak volna. Tamás már türelmetlen volt, izgatottan számolta a hónapokat, heteket.
Százszor is elképzelte azt a pillanatot, mikor a gyerekét majd a karjaiban tarthatja. Az ifjabb Tóváry Tamást…
Fiúra vágyott és az volt az érzése, hogy fiú lesz. Hiszen annyira kívánta, annyira beleélte már magát. Csak úgy emlegette a megszületendő gyereket, – a kisfiam!…
Ilyenkor Mildred nevetve és viccelődve kérte, hogy azért csak fogadja szívesen, ha mégis kislány lenne.
– Tudod milyen édes egy leány gyerek? Szép ruhákba lehet öltöztetni, szalagot kötni a hajába és ragaszkodóbb, simulékonyabb, nem vad, mint egy pajkos fiú! Akarod látni, hogy milyen voltam pici koromban?
Előkereste a régi, családi fényképalbumokat.
Tündéri felvételek voltak
