XXIII.
Kékes Arnold boldog ember volt. Ezt tudatosította is magában, úgy érezte, hogy meg lehet elégedve az életével.
Mindent megkapott az élettől, amire valaha vágyott…
Szép, fiatal felesége van, szép otthona, ráadásul még van egy szép anyósa is, bár erről szívesen lemondott volna.
De minden rosszban van valami jó is. Gyöngyike inkább a mamájával járjon divatos francia vendéglőkbe, vagy vásárolgatni a Bloomingdale-hez, minthogy unatkozzon, és unalmában esetleg ismerkedjen, flörtöljön.
Társaságban néha feltűnést kelt, talán meg is szólják, hogy túl sikkesen táncol, de ez csak irigység, semmi más.
A baj az, hogy a vele egykorú, ötvenes férfiaknak mind hozzájuk-illő feleségük van, hízásnak induló asszonyok, vagy agyonfogyasztott aszalt-szilva kinézésű öreg divatbábok.
Már előfordult,
