XXVIII.
Kékes Arnold minden délelőtt hazatelefonált. Ha az irodájában volt, onnan, ha a bíróságon, mindig talált valahol egy automatát.
Hét éven át ezt sohasem mulasztotta volna el. Csak annyit mondott:
– Imádlak, gyönyörű Gyöngyikém!
– Én is – volt a válasz.
Lehet, hogy ez a tökéletes házasság titka.
Arnold bejelentette, ha úgy adódott, hogy későbben fog csak hazajönni.
Ez fontos volt Gyöngyinek, mert így tudta, meddig maradhat a randevúin.
Ma azzal kezdte, hogy megkérdezte Gyöngyit, átnézte-e már a New York Timest?
– Igen. Miért? Van benne valami fontos?
– Doyle professzor meghalt!
– Sosem olvasom a halálozási rovatot.
– A professzorról nagy cikk van a negyedik oldalon.
– Ki ez a Doyle?
– Tóváry Tamásnak az apósa. Találkoztunk is vele Barckerék kerti partiján… Nem beszélget
