– Fogadja részvétem – mondta Lara. Az utóbbi napokban olyan sokan mondták neki ugyanezt, hogy szinte megkönnyebbülést jelentett, hogy most ő mondhatja valaki másnak. – Bizonyára sokkolta a hír.
– Nem nevezném sokknak – válaszolta Simon.
Hátratolta a székét, és meglazította a nyakkendőjét.
– Számítottam-e arra, hogy kapok egy telefont, amelyben közlik velem, hogy az öcsém életét veszítette egy brutális rablótámadásban? Nem – rázta meg a fejét. – Rettegtem-e, hogy egy napon azt hallom, valami szörnyűség történt vele? Erre igennel kell válaszolnom.
Szenvtelenül nézett Larára.
– Miért van itt, Miss Stone? – tudakolta.
– Mert a múlt héten én is elveszítettem valakit. A legjobb barátnőmet. A rendőrség szerint öngyilkosság volt. Én viszont nem vagyok ebben teljesen biztos.
Figyelte a férfi
