XVII.
Július 3.
Július 3.Ma délelőtt volt Juliska temetése.
Sanyi természetesen nem jött el. Az utolsó percben, mikor már indulni kellett, hirtelen olyan fogfájást kapott, hogy azonnal el kellett rohannia a fogorvoshoz.
Ez annál is furcsább volt, mert mióta ismertük, még soha nem volt semmi baja a fogaival. Csak pont most…
Anyu belém karolt, úgy mentünk a koporsó után. Nagyon kevesen voltak, talán mert esett az eső. Néhány szomszéd, egy pár távoli rokon.
Szegény Juliska…
Hozzátartozott az életünkhöz, olyan furcsa lesz majd, egy idegen arcot megszokni. És miért kellett meghalnia?… Miért?…
Én voltam az egyetlen, aki tudta. És ez a tudat, rám nehezedett, nyomasztóan, kínzóan súlyossá vált.
Még jó, hogy a gyilkosa nem volt itt. Még szerencse, hogy kitalálta ezt a fogorvos trükköt…
