XXII.
Egy áprilisi délután, magas ősz hajú férfi ment felfelé a Rózsadombra. Bottal járt, erősen sántított. Az Áldás utca sarkánál megállt, innen már lehetett látni a villát, amely egykor Ács Edináé volt.
Furcsa volt ennyi év után, megint erre járni… Mintha minden teljesen megváltozott volna errefelé, csak a hatalmas vadgesztenyefák nem, most is ugyanúgy rügyeztek már, mint azokon a régmúlt tavaszokon.
A férfi lelassította a lépteit. Még nem határozta el, hogy mit fog mondani, attól függ, kik laknak most a villában.
Mikor utoljára erre járt, lovak néztek ki a nagy szalon földszinti ablakain, a műteremben is istálló volt, a kertben orosz katonák szekereket és ágyúkat vontattak a virágágyakon keresztül. A kapuban egy mongolképű katona állt, géppisztollyal a vállán.
Ez 1945-ben volt…
K
