Huszonhetedik fejezetA fordulópont
– Tharn!
– ...
– Hé, Tharn!
– ...
– Thaaaaarn!
Péntek este nagy a nyüzsgés a vendéglőben. Telt ház van, az asztaloknál vidám társaságok mulatoznak, sürögnek a pincérek, és a színpadon javában zajlik a koncert. Az egyik zenész viszont szótlanul ül az asztalnál, és húsz perce bambán szorongatja a söröspoharát. Észre sem veszi, hogy szemben vele valaki hangosan szólongatja.
– Mi az? Mi van? Történt valami? – kapja fel a fejét hirtelen, és hunyorogva körülnéz, mint aki most ébred fel az álmából.
Szemben vele ül egy régi ismerőse, és kíváncsian fürkészi az arcát. Nála jó pár évvel idősebb, már diplomás, de szintén zenész, akivel a kezdetektől fogva együtt játszott a bárban. A neve Boy, a mestere, jó barátja és hű zenésztársa.
– Nem történt semmi – mon
