Harmincegyedik fejezetKitárul a szív
– Type! Hahó, Type! Hol bujkálsz?
– Itt vagyok!
– Hol az az itt?
– Itt fent.
A késő délutáni napfény már kevésbé égető, de Type-ról folyik az izzadság. Egy létra tetején szereli a tetőt az egyik bungalón, amikor az anyja a nevét kiáltozva megjelenik a pázsiton. Lenéz a létráról, ahonnan az apró termetű, negyvenes évei közepén járó asszony még parányibbnak tűnik. Elveszetten kóvályog alatta a bokrok között, és nem találja sehol a kicsi fiát.
Mert a földön keresel, anya, amikor mondtam, hogy itt fent.
– Mit csinálsz ott a tetőn? – kérdezi az anyja, amikor végre észreveszi a fiát a létra tetején, kezében egy nagy kalapáccsal.
Type sürgős munkát végez, amivel az apja bízta meg. Nem volt idő az anyját is értesíteni, aki az egészről semmit sem tud.
–
