Tharn kivétel.
Még akkor is, ha Tharn páromnak meg feleségemnek szólítja. Type ezt egyébként is kezdi viccesebben felfogni.
Ha utálnám, akkor minek viselném el?
– Na jó, ne tökölődjünk! – sürgeti a dolgot. – Gyorsan vegyél valami kaját, aztán menjünk. Nincs kedvem az egész napot itt tölteni.
Engedékenységén Type maga lepődik meg a legjobban. Nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára a szobatársával ilyen vajszívű (a szexen kívül). Pedig nem esik nehezére így viselkednie, sőt igazából felszabadultságot érez az állandó, feszült védekezés után. A jóleső érzéstől elbizonytalanodva, óvatosan Tharnra pillant, de nem lát mást rajta, csak egy elégedett vigyort.
– Köszi! – mondja Tharn hálásan, és elindul a pulthoz rendelni.
Mit köszönsz? Csak egy ebéd az egész! Enni muszáj, nem igaz?
Type a
