– Mit nézel így rám? – kérdezi Tharn értetlenül. – Megmondtam P’Jeed-nek, hogy csak a barátom vagy, nem?
Belegondol, mi mást tehetett volna, amivel helyrehozhatta volna a félreértést, de Type csak a fejét rázza.
– Nem. Nem arról van szó. Csak olyan... Olyan fura volt a mosolyod. Mintha nem te lettél volna.
Abban az időben, amit egymással töltöttek, Tharn mosolya mindig szerény volt és visszafogott, mégis sokatmondó. Most viszont, amikor a tulajdonos elragadó feleségével trécselt, teli szájjal vigyorgott rá, mint egy kéjenc filmsztár egy olcsó romantikus filmben.
Az a nő! Észbontó!
– Miért, te hogy mosolyogsz folyton? – kérdezi Tharn kissé sértetten.
– Gúnyosan – válaszolja Type, és gúnyosan mosolyog hozzá.
Tharn egy ideig hallgat, aztán megvakargatja az állát.
– Ez a munkám része.
