XI.
Másnap reggel George a gyakorlótér közelében meglepetéssel pillantotta meg Barbara meggyszínű sportkocsiját. Idejött a közelbe lovagolni, pedig ezt csak ritkán tette.
„Nyilván beszélni akar velem” – gondolta George, nem éppen kellemesen érintve. Bár tudta, hogy jelenetektől nem kell tartania, hiszen az asszony mindig végtelenül fölényes, de azért mégis szívesen elengedte volna ezt a találkozást. Elhatározta, hogy visszamegy a laktanyába, de már késő volt, Barbara meglátta őt. Szürke, concours-nyertes lován ült, egy fiatal, elég csinos, de egyébként jelentéktelen főhadnagy kísérte.
Ahogy a közelébe értek, Barbara odakiáltott:
– Helló, Dowery kapitány! Szeretnék beszélni magával!
– Parancsára, asszonyom… – mondta kifogástalan udvariassággal George. Megszokták, hogy mások előtt telje
