Az biztos, hogy a madárbor végül elfogyott. Az is igaz, hogy nem emlékszem pontosan, később mi ösztönzött rá, hogy Annával a belvárosba induljunk. Talán veszélyes lett volna a lakásban maradnunk, talán elszívta előlünk a levegőt a káprázat, ami a borral együtt bennünk égett. Aznap este volt Fruzsina premierje a színházban, de Anna nem érdeklődött az esemény iránt, és hát Mocsok sem szerzett jegyeket, így le kellett mondanunk a kulturális élményről. Friss, kora nyári este szállt Győrre, enyhülést adtak a fák és az épületek mögül dőlni kezdő árnyékok. Csodálatos alkonyat, sebszínű horizont, szinte kézzelfogható tágulás az éjszakába. Kissé hurkos rajza volt a járásunknak, és karunkat időnként összekulcsolva, máskor meg elengedve hosszasan tárgyaltunk olyasmikről, hogy nem részegség ez, hanem
