Május tizennyolcadika, hétfő. Reggel nyolc óra hét perckor a telefonom ébreszt, a Some Velvet Morningra nyitom fel a szemem, kíméletes, lassú keringő, félig még álom, miközben csendben visszaöltözöm a testembe. Sokan kerek időpontra állítják be a vekkert, mintha lenne jelentősége ezeknek a számoknak, amelyek pusztán a nap felosztásának hamis hasábjai.
Tizenhárom nap, gondolom ugyanezzel a kényszerrel, ennyi van hátra a könyvem bemutatójáig. Izgalommal és félelemmel gondolok a közelgő eseményre, pedig teljesen felesleges: számításaim szerint jó, ha nyolc ember tud a dologról a városban, azon kívül meg nem is létezem. A másik kijózanító gondolat: két állásinterjú vár ma rám, az egyik délelőtt tíz órakor, a másik délután kettőkor. Magam sem oszthattam volna be kényelmesebben, örvendek a szer
