Néha azt játszottuk Mocsokkal, és később alkalomadtán Józsival is, hogy játékból hosszasan a semmiről dialogizáltunk. (Persze nem olyan mélyrehatóan, mint Sartre, aki szerint a Semmi nem van, hanem semmizik. Én azt mondom, a Semmi az értelem fekete lyuka, amely körbe van szórva a gondolatok csillagaival.) Célunk az volt, hogy csupa olyasmit mondjunk, amiben mákszemnyi céltudatos jelentés sincsen, legfeljebb némi ködös konnotátum. Kiskutyázásnak kereszteltük el a játékot, de egyikünk sem emlékezett rá pontosan, honnan jött a név, erdővel beszélni egy fáról, így is hívhattuk volna, de ez akkor nem jutott eszünkbe. A látszat ellenére nem is volt olyan egyszerű játék, mert néha-néha a legsemmitmondóbb és legüresebb mondatmutatvány is magára vett némi metaforikus igazságot, vagy legalábbis olya
