Még dél sem volt, így akadt bőven időm a következő találkozásig reménybeli munkaadómmal. Nem volt kedvem buszra szállni, gyalogoltam inkább, szép komótosan a Jereváni úton, ahol váratlanul megint eszembe jutott az Ungeri-Kőszegi kaland, vagyis első találkozásom Tündével. Amíg a Jereváni nem keresztezte a Szigethy Attila utat, ahol már rég Tihanyi Árpád útnak hívták ugyanazt a flasztert, kicsit elméláztam ezen a kurta és furcsa és nyughatatlan közös múlton, és ahogy belefolytam ebbe a múltba, egyszerre egy kanyargó, lángoló folyó jelent meg előttem az utak helyén. Hogy mitől lángolt ez a folyó, azt nem értettem pontosan, de láttam, hogy mindkét partjáról csupa gyúlékony és éghető anyag, alkohol, kerozin, olaj, parfüm, hajlakk és öngyújtógáz szivárgott bele ebbe a közös vízbe, és olyan fénny
