Este nyolcra beszéltük meg randevúnkat Tündével a Lúdláb presszóba. Egyszerű kínálatú, kissé viharvert kocsma volt a Lúdláb, ahol napközben cukrásztermékeket is árusítottak, este meg kispénzű egyetemisták és a közeli lépcsőházak nagy öregjei múlatták az időt, Borsodik, vizezett Vargák és mérsékelt árú Zwack termékek mellett. A nap már lenyugodott a Duna felett, sejtelmes, narancsos homály vonta be az utcákat, percről percre sötétedett el minden városrész. Volt még némi időm, amíg e folyóparti Atlantisz teljesen elsüllyed a szombati virtusban, ezért megálltam a Kálóczy tér parkjában és kerestem magamnak egy üres padot, hogy a hátralévő húsz percet a szokásos tarka és eredménytelen ötleteléssel töltsem.
Hogy a földön horgonyt vessek, időről időre elővettem az elvégzett és a még előttem álló
