– Szia, megengeded, hogy ideüljek?
– Persze.
Barna hajú lány volt, erős fekete szemfestéket és bronzszínű rúzst viselt, s ettől már-már színpadiasnak hatott, de azért nem volt ellenemre. Kellemes, alt hangja felkeltette az érdeklődésemet.
– Világi Szép Ada – mondta, erre én is bemutatkoztam.
– Szép a neved – futott ki a számon, de rögtön tudtam, hiba volt. – Hallottad már párszor, ugye?
– Figyelj, nem muszáj beszélgetnünk, nem akarlak megzavarni a jegyzetelésben.
– Dehogy, épp a pulthoz indultam – mondtam, és becsuktam a noteszem. – Hozhatok neked valamit?
– Egy pohár sör iszonyúan jólesne. De nem kell meghívnod, itt a pénz, várj csak.
Amíg lecsapolták a sört és feltöltötték a poharaimat, éppen annyi időm maradt, hogy növekvő zavaromból kigondolkozzam magam. Visszanéztem a lányra,
