Létezik-e élénkebb kíváncsiság annál, mint megtudni, hol vagyok? Ez a legelső kérdés, amit felteszek, amikor tisztázatlan helyrajzomban magamhoz térek az idegen ágyban. Szemem egy pillanatra kinyitom, látom, ferdén dőlnek be a fények a szobába, opálos gyengédséggel, szinte csak permet formájában. Enyhe, macskatalpnyi fájdalom a szemhéjamon. Szájpadlásom sajog a szárazságtól, orromon át bajlódva jár a levegő. Kinyújtom a karom a vizespalack után, de falba ütközöm. Talán derékszögben heverek az ágyon, tapogatózni kezdek, hogy felmérjem magam körül a környezetet, a párna és a vékony takaró puha idegenségét, ezeken túl pedig kézzelfogható egyedüllétemet. A félhomályban egy legalább harmincéves, nehéz damasztfüggönyre esik a pillantásom. Vad posztó valaki más ablakán, tehát tényleg nem otthon v
