Kora szeptemberben leugrottam a közértbe egy doboz mackósajtért. Nagyon szerettem a mackósajtot, és ezért Répcelakot is, ahol ez a krémes csoda fogant. Éppen elkerülhettem a postást, mert amire visszaértem, egy címzetlen, piros boríték várt rám a postaládában. A konyhában nyitottam ki, bedugtam az ujjam a résbe, majd hirtelen szakítással hosszában bontottam fel, de a papír megvágta a bőröm, éles kis fájdalom, zsilettvillanás, számba kaptam rögtön az ujjam, hogy ne vérezzem össze a papírt. A levélben egyetlen sornyi figyelmeztetés: Vigyázz, nehogy megsérülj! Mellette mosolygó kis fej, mintha iskolás kéz rajzolta volna az óvatosságra intő mondat végére. Egyéb gondolat nem volt a levélben. Jöhetett a sajt.
