Az ébredés messzemenőkig felülmúlta reményeimet, amennyiben lehettek reményeim a magam mögött hagyott éjszaka után. Az ég felhőtlen volt és tiszta, az eső alaposan kieste magát, nedves aszfalt- és virágföldillat áradt a szobába. Amikor a szememet kinyitottam, egy pillanatra azt hittem, csak álmodtam az egészet, a tópartot, a kórházat, Csilla levelét, a kilakoltatásomat. Rögtön bonyolódik a helyzet, ha az ember közel hajol a kusza szálakhoz, mert a megfigyelt dolgok másként kezdenek viselkedni a figyelem fókuszában, a tisztázó szándék lupéja alatt. Gondolkodtam, elég erős vagyok-e már feltenni az egyetlen lényeges kérdést: vajon álom volt-e Tünde? Csinálhatom úgy, hogy lent maradok a padlón, és keseregve, vinnyogva elemésztem magam, bízva Ady soraiban, hogy milyen szép halott leszek. De meg
