Mit tesz a normális ember, ha feloldhatatlan logikai ellentmondásokba ütközik? Fogalmam sincs, én például sétálni indultam. A Kálóczy téri parkban megkerestem a padot, amelyen aznap este megtelepedtem, amikor a kulcsokat találtam a földön, a kavicsok között. Leültem néhány percre gondolkozni, mert éreztem, annyira rohanni akarok, hogy nem bírok megmozdulni. Figyeltem a napfényes park, és benne a fák, a cserjék, a padok, a gyalogút körvonalát, és attól féltem, egyszerre mind reszketni kezd és megolvad a szemem előtt, mint egy tökéletesen élethű, jégből faragott táj a májusi melegben, aztán egyszer csak szétfolyik az egész, bizonyítva, hogy mindez nem más, csak szemfényvesztés, mesteri káprázat.
A Péternél elhangzottakat figyelembe véve nem találtam egyéb magyarázatot az érzékeimen át felfo
