A felolvasás végén a közönség hidegen induló tapssal jutalmaz, aztán a tapsot kétértelmű csend követi, ami lehet a hatásé, de akár az alvásé is. Megköszönöm a figyelmüket, és hogy eljöttek ma este. Mintha lebegne valami a levegőben, nem tudom, feszültség-e, ki nem elégültség, általános illemtani zavar, hogy szabad-e hátat fordítva távozni, vagy lassan kell kihátrálni a teremből, tudván, az írók hajlamosak rátámadni olvasóikra, ha nem látják rajtuk az elvárt lelkesedést. Látod, mondom magamnak, nem is volt ez olyan nagy dolog, ezért aztán kár volt annyit aggódni, szervezni, plakátolni, főleg pedig írni, azért tényleg kár volt, bár ki tudja. Egy röpke óra, és vége is már, az emberek fényesebb helyekre húzódnak felejteni vagy szórakozni, egypáran a hazaúton, mások az étteremben, a bárban, az
