Átsétáltam a révfalusi hídon, kerülgetve a felajzott járókelők egyre sűrűbben gomolygó csoportjait, és közben élveztem a talpam alatt a híd betonjának finom, rugalmas rengését. A kandeláberek körül sárga gömbökbe tömörült a fény, a nyugati ég alján halvány, lila sáv fénylett, de lehet, hogy csak a Jedlik Ányos híd csalóka fényjátéka volt.
Tervek nélkül sétáltam, pusztán a séta kedvéért, vagy hogy kilépjek a könyvbemutatót övező gondolatok köréből, nem is tudom, talán arra vágytam, hogy végre egyedül legyek és felébredjek a kábulatból. Hiszen a könyvbemutató mégiscsak varázslat volt, ezért az elképzeléseim, reményeim kissé elszakadtak a valóságtól. Azt hittem, dörögni fog az ég, remegni a föld, és csodálókat hoznak csőrükben a varjak a világ minden pontjáról. Ezzel szemben a közönség kijóz
