Azt hiszem, végül egész jól sikerült beállítani azt a képet. Mázlim volt, hogy két amerikai turista éppen arra járt, egy nyugdíjas korú férfi és egy valamivel fiatalabb nő, akik lelkendező örömmel vállalták, hogy csinálnak pár fotót a mobilommal a kérésem szerint. Ilyen boldog embereket ritkán látni Győrben, főleg ilyen korai órán.
A Petrovics-házból végül feltűnés nélkül távoztam, mert nem maradt már senki ott, akivel kölcsönösen érdekelhettük volna egymást, Józsi és Mocsok is felszívódtak, mint a harmat, és amikor a kertből a szalonba mentem, az az esemény utáni letargiától kongott, egy-két botladozó, fáradt párocska billegett még a lerabolt étkezőasztalok között a Careless Whispers dallamára, szóval épp ideje volt távoznom.
Gyakorlott automatizmussal elbolyongtam a Széchenyi térre, és
