Több mint fél éve már, hogy sorozatos költözködések, állandóan esős hurcolkodások, cipekedések és gyakori káromkodás után végül itt kötöttem ki, egy marcalvárosi panelház földszintjén. Odáig jutottam ezekben a zajos és mozgalmas szellemévekben, hogy nekem már édesmindegy, hogy garzon, félemelet, kertes ház, iroda vagy raktár, tető kell a fejem fölé és nyugalom, mert elsősorban nyugalomra áhítoztam, amikor nagy sóhajtozva becuccoltam az albérletbe, és a konyhában cigarettával adóztam e társtalan ünnepnek, ami ismét az új élet ígéretével kecsegtetett. Harminc-egykettő múltam, na és? Néha újra kell kezdeni, lenullázni a referenciákat, megmosni arcunkat a Léthé vizében, nehogy berögzüljünk mindennapjainkba, és a rutin rozsdája lepje be mozdulatainkat, meg a sok kis megunt állatot a fejben, a g
