Iszonyatos meleg volt a Zrínyi utcában. Az aszfaltból és a házakból áradó forróság valóságos hőfalakat emelt elénk. Józsi időnként előhúzta liliommintás, hímzett zsebkendőjét, hogy leitassa homlokáról a verítéket. Valószínűleg még ifjúkorában kapta anyjától ezt a cirádás kendőt, és ezt a rátarti, tar homlokot. Alig váltottunk pár szót, szuszogtunk inkább, a nyár kiszikkasztotta szókincsünket, felnőtt értelmünk megaszalódott, mint megannyi száraz sz betű. Az utca nyugati oldalán teraszok nyíltak árnyékból, a kiskocsma előtt néhány szakavatott részeg kapaszkodott a korlátba és a lokális eredetű nagyfröccsbe. Szomjaztam én is rendesen, de arra gondoltam, ha most benyakalnék egy jótét sört, nyomban lefeküdnék, mint egy autószerelő.
A buszvégállomáshoz értünk, ami egy külön világ, sajátos klím
